Németh Renáta vagyok, az ELTE oktatója. Szociológusként tudom, hogy bár elméletileg minden magyar fiatalnak egyenlő hozzáférése van az oktatáshoz, valójában a „ragadós padló” jelenségét tapasztaljuk: a hátrányos helyzetűek érvényesülése előtt számos akadály tornyosul.

A Van Esély Alapítvány célja ennek a ragadós padlónak a leküzdése azzal, hogy képzést vagy munkaeszközt biztosítanak hajléktalanságban élőknek.

Személyes ismeretség köt hozzájuk, évek óta elismeréssel követem munkájukat. Így ismertem meg Dávid történetét, aki állami gondozott volt, majd hajléktalan lett, átmeneti szállón élve jelentkezett sikeresen egyetemre az alapítvány segítségével. Vagy Szabina történetét, aki egyedül neveli gyerekeit, családok átmeneti otthonában élve tért vissza az iskolába megvalósítani régi álmát: cukrász lesz. Vagy Gézáét, aki állami gondozott volt, most hajléktalanszállón él és targoncakezelő tanfolyamot végez.

Magam is első diplomás vagyok a családban, és bár szüleim igyekeztek mindenben megkönnyíteni a dolgom, mégis tapasztaltam hátrányt az évek során. Ezért is fogott meg az alapítvány célja és sikeres működése.

Én is szeretnék segíteni nekik, ezért kezdek adománygyűjtésbe számukra. 600.000 forintot szeretnék összegyűjteni.

Nem fogok tudni cserébe maratont futni, de vállalom, hogy

a hónap során 10 tanulságos kis történetet hozok nektek, melyekben egyetemi tanítványaim mesélnek saját tapasztalataikról, arról, hogy nekik vagy társaiknak milyen akadályokat kellett leküzdeniük a diploma megszerzéséhez.

Szeretném biztatni minden barátomat, rokonomat, ismerősömet az adományozásra. Ebből az összegből egy hajléktalan ember szakmát tanul, vagy munkaeszközt vesz majd. Kérlek, támogassátok – bármilyen kicsi összegű – befizetéssel célom megvalósulását.

Köszönöm!